Az Evolúciós

KÖNYV LETÖLTÉS

Download (DOC)
Download (PDF)
Hozzászólás

A KÖNYV FEJEZETEI

< <
23 / total: 23

Az Idő Relativitása És Az Elrendelés Igazsága

Azzal, amit ezidáig elmondtunk, bizonyossá vált, hogy a "háromdimenziós tér" valójában nem létezik, csupán egy előítélet, amely teljes mértékben a benyomásokból származik. Valójában az egész élet a "téren kívül" játszódik le. Ennek ellenkezőjét állítani tévedés, és távol áll a józan észtől illetve a tudománytól. Hiszen semmilyen bizonyíték nincsen a kezünkben arra nézve, hogy a világ fizikailag létezik.

Ez a tény pedig az evolúciós elmélet alapját is szolgáltató materialista filozófia elsőszámú feltevését cáfolja meg. Vagyis azt, hogy az anyag abszolút és örök. A materialista filozófia második feltételezése, az idő abszolút és örök volta, szintén tévképzet, akár az első feltételezés.

Az idő érzékelése

materyalist profesör, rennan pekünlü

Az idő érzete abból adódik hogy egy pillanatot egy másik pillanattal vetünk össze. Például, két ember találkozásakor azt hisszük, hogy idő telt el aközött, hogy kinyújtották egymás felé a karjukat, illetve kezet ráztak.

Az időnek nevezett benyomás valójában nem más, mint egyik pillanat összehasonlása a másik pillanattal. Erre a következő példával világíthatunk rá: ha megütünk egy tárgyat, az egy bizonyos hangot ad. Ha öt perccel később megütjük ugyanazt a tárgyat, az megint hangot ad. Az ember azt gondolja, hogy eltelt bizonyos időtartam az első hang és a második hang között, és ezt az intervallumot nevezi "időnek". Jóllehet amikor a második hangot hallja, az első hang már csak egy álomkép az elméjében. Egy információ, amely az emlékezetében létezik. Az ember az átélt pillanatot és az emlékezetében lévő pillanatot viszonyítja egymáshoz és ezt nevezi időnek. Ha nincs ez a viszonyítás, nincsen idő sem.

Az ember ugyanígy viszonyít, amikor látja, hogy valaki belépett egy szoba ajtaján, majd leül a szoba közepén egy fotelbe. A fotelben ülő ember képe, illetve az a kép, ahogy kinyitja az ajtót, majd a szoba közepe felé indul, mindössze egy-egy információ a másik ember agyában. Az idő érzete abból adódik, hogy viszonyítjuk egymáshoz a fotelben ülő embert és a többi információt.

Röviden, az idő létrejötte az agyban rejtező számos álomkép közti viszonyításból adódik. Amennyiben nincsen az embernek emlékezete, agya nem végez efféle értékeléseket, ezáltal időérzéke sincsen. Ha valaki azt mondja "én harminc éves vagyok", az azért van, mert agyában az említett harminc évhez kapcsolódó információk tárolódnak. Ha nem lenne emlékezete, nem gondolná, hogy ennyi idő eltelt. Egyetlen "pillanat" maradna csupán számára, az, amelyben él.

Az időtlenség tudományos magyarázata

Próbáljuk egy kicsit jobban megvilágítani ezt a kérdést olyan gondolkodókra és tudósokra hivatkozva, akik kifejtették véleményüket a témában. A Nobel-díjas, neves genetikaprofesszor és gondolkodó François Jacob, A lehetséges játéka című könyvében a következőket írja az idő visszafelé folyásával kapcsolatban:

A visszafelé játszott filmek lehetőséget adnak nekünk arra, hogy elképzeljük, milyen lenne a világ, ha az idő visszafelé folyna. Abban a világban a tej elválna a csésze kávétól és a levegőbe repülne, hogy visszakerüljön a tejesedénybe; a fénnyalábok egyetlen forrásból áradnának ki és egy vonzásközpont felé tartva kilépnének a falon; és megannyi apró vízcsepp bámulatos összjátékával kiugrana a kő a vízből, hogy nagy ívben az ember tenyerében landoljon. Egy ilyen világban, ahol az idő visszafelé folyna, agyunk folyamatai illetve memóriánk is ugyanígy visszafelé működnének. Ugyanez lenne érvényes a múltra és a jövőre.1

Az idő olyan fogalom, amely teljességgel az érzékelőtől függ. Ugyanaz az időtartam egyik ember számára hosszúnak tűnhet, míg a másik ember számára igen rövid is lehet. Ahhoz, hogy megtudjuk, melyikük érzékeli helyesebben az időt, órára, naptárra vagy ehhez hasonló eszközre van szükségünk. Ennek hiányában lehetetlen bizonyosan megállapítani valamit az időről.

Az, hogy az idő benyomás, a 20. század legnagyobb fizikusának, Einstein-nek az általános relativitáselméletével is bebizonyosodott. Lincoln Barnett a következőket írja a témával kapcsolatban Az Univerzum és Einstein című könyvében:Mivel agyunk hozzászokott egy bizonyos sorrendhez, jelenleg nem úgy működik a világ, ahogyan fent láttuk, ezért azt gondoljuk, hogy az idő előre halad. Jóllehet ez egy döntés, amit agyunkban hozunk, vagyis teljesen relatív. Azt, hogy valójában hogyan folyik az idő, vagy hogy folyik-e, sosem tudhatjuk meg. Ez is azt mutatja, hogy az idő nem abszolút valóság, hanem az érzékelés egyik formája.

A puszta térrel együtt Einstein a végtelen múltból a végtelen jövőbe tartó, tévedhetetlen és változatlan, univerzális idő fogalmát is félretette. Az általános relativitást illető értetlenkedés nagy része abból származik, hogy az emberek nem akarják elfogadni, hogy az idő érzékelése, akárcsak a színé, egyfajta benyomás. Mint ahogyan a tér az anyagi létezők egy lehetséges láncolata, úgy az idő az események lehetséges füzére. Az idő szubjektivitását leginkább Einstein szavaival magyarázhatjuk meg: "Az egyén élettapasztalatai események rendezett sorozatának tűnnek számunkra. Ennek a sorozatnak azon eseményei, amelyekre emlékszünk, mintha az 'előbb' illetve a 'később' mércéjéhez képest sorakoznának fel. Ezáltal az egyén számára egy én-idő vagy alanyi idő létezik. Ezt az időt önmagában nem lehet mérni. Az események és a számok között felállíthatunk egy olyan összefüggést, mely szerint egy nagy számjegy nem is az előző, hanem a következő eseménnyel lesz kapcsolatban."2

Einstein, Barnett kifejezésével élve, "megmutatta, hogy a tér és az idő egyfajta sejtés, és ahogyan a szín, a forma vagy a nagyság fogalmai, ezek sem választhatók el a tudattól." Az általános relativitáselmélet szerint "az idő sem létezik függetlenül az őt mérő események sorozatától."3

Mivel az idő egy érzet, teljességgel attól függ, aki érzékel, vagyis relatív fogalom. Az idő gyorsasága aszerint változik, milyen információ alapján mérjük. Hiszen az ember testében nincsen olyan természetes óra, amely teljes pontossággal mérné az idő múlását. Lincoln Barnett azt mondja : "ha nincsen olyan szem, amely szét tudja választani a színeket, akkor nincsenek színek, s ehhez hasonlóan, az időt mutató esemény hiányában egy pillanat, egy óra vagy egy nap semmi."4

Az idő relativitását az álom során nagyon világosan átéljük. Hiába érezzük úgy, hogy órákig tartott, amit álmodtunk, valójában az egész csak néhány percet, sőt, másodpercet vett igénybe.

Nézzünk egy példát, hogy jobban megértsük ezt a kérdést. Képzeljük el, hogy Ön egy speciális tervezésű szobába kerül, ahol csak egyetlen ablak van, és itt eltölt bizonyos időt. Legyen egy óra is a szobában, hogy lássuk az idő múlását. Ugyanakkor, tegyük fel, hogy az ablakon keresztül bizonyos időközönként látjuk felkelni illetve lenyugodni a Napot. Néhány nap eltelte után, ha megkérdezik Öntől, mennyi ideje van a szobában, válasza aszerint fog alakulni, amit látott, amikor időnként az órára pillantott, illetve attól függ, hány napfelkeltét illetve naplementét látott. Mondjuk, hogy három napot tartózkodott a szobában. Ha azonban az illető, aki Önt a szobába zárta, odajön és azt mondja : "valójában két napot töltöttél a szobában" és kiderül, hogy a Nap, amit az ablakon keresztül figyelemmel követett, valójában egy mesterségesen működtetett Nap volt, a szobában található óra pedig kifejezetten sietett, akkor a számításaink mit sem érnek.

Ez a példa is azt mutatja, hogy az idő múlásának gyorsaságával kapcsolatos tudásunk csupán azokon a változó információkon alapszik, amiket érzékelőként megtapasztalunk.

Az idő relativitása tudományos úton is felvetett konkrét tény. Einstein általános relativitás-elmélete kijelenti, hogy az idő gyorsasága egy tárgy gyorsasága illetve a vonzásközpont távolsága szerint változik. Ha a sebesség növekszik, az idő rövidül, összesűrűsödik, ha pedig a sebesség csökken, az idő nehezebben és lassabban telik, szinte "megáll".

Nézzük meg Einstein egyik példáját. Eszerint egy ikerpár egyik tagja a fénysebességhez hasonló sebességgel űrutazásra indul, miközben másikuk itt marad a Földön. Az, aki az űrben volt, visszatértekor sokkal idősebbnek fogja látni testvérét, mint saját magát. Ennek oka, hogy az űrutazó testvér sokkal lassabban érzékelte az idő múlását. Ugyanezt a példát egy apával és a fiával is végiggondolhatjuk. "Ha (az űrutazás megkezdésekor) az apa 27 éves, gyermeke pedig 3, akkor 30 földi esztendő elteltével a Földre visszatérő apa 30 éves lesz, míg gyermeke 33."5Az idő relativitása nem attól függ, hogy késnek-e az órák vagy sietnek, hanem attól, hogy az egész anyagi rendszer az atomot felépítő, alacsonyabb szintű részecskékig különböző sebességgel működik. Egy olyan környezetben, ahol az idő rövidül, az ember szívverése, sejtosztódása vagy agyműködése is meglassúdik. Az ember úgy éli mindennapi életét, hogy nem is veszi észre, hogy lassabban telik az idő. 


Relativitás a Koránban

A modern tudomány felfedezéseinek eredménye az, hogy a materialisták által abszolút valóságnak hitt idő relatív érzékelés. A dolog érdekessége, hogy ezt a tényt, melyet egészen a 20. századig nem tárt fel a tudomány, 14 évszázaddal ezelőtt a Korán már leszögezte. A Korán tartalmaz olyan magyarázatokat, amelyek rávilágítanak arra, hogy az idő relatív fogalom.

Számos Korán ája utal arra, amit a modern tudomány igazolt : az idő pszichológiai érzet, amelyet a megélt eseménytől, a tértől és a feltételektől függően másféleképpen érzékelhetünk. Például az ember egész élete, a Korán szerint, nagyon rövid:

Azon a napon, amikor Ő szólít benneteket és ti az Ő magasztalásával feleltek és azt gondoljátok, hogy csak egy rövid ideig időztetek (a földön). (Korán, 17 :52)

És azon a napon, amikor összegyűjti őket, mintha csupán egy órát időztek volna a napból, fölismerik majd egymást... (Korán, 10 :45)

Néhány ája utal arra, hogy az emberek időérzékelése különböző, valójában nagyon rövid időt nagyon hosszúnak képesek érzékelni. Az alábbi szavak, melyek az emberek túlvilági beszélgetése során hangzanak el, ennek egyik példája:

Ő azt mondta : "Hány esztendeig időztetek a földön?" Azt mondták: "Egy napig, vagy a nap egy részét. Ám kérdezd meg azokat, akik számolnak." Azt mondta:"Csupán rövid ideig tartózkodtatok - ha tudtátok volna." (Korán, 23:112-114)

Más áják arról tudósítanak, hogy az idő különböző helyzetekben különböző gyorsasággal telik:

.Bizony a te Uradnál egy nap annyi, mint ezer esztendő abból, amit ti számoltok. (Korán, 22:47)

(Azokon) emelkednek föl Hozzá az angyalok és a Lélek (Gábriel), egy nap alatt, melynek tartama ötvenezer esztendő. (Korán, 70:4)

Ő az, Aki elrendez minden dolgot az égben és a földön. Aztán (a dolgok) felemelkednek Hozzá egy nap alatt, amely annyi, mint ezer esztendő abból, amit ti számoltok. (Korán, 32:5)

Ezek az áják egyértelműen kifejezik, hogy az idő relatív. Azt, amit a tudomány a 20. században ért el, a Korán megközelítőleg 1400 évvel ezelőtt közölte, ez pedig természetesen annak a bizonyítéka, hogy a Korán Isten kinyilatkoztatása, amely teljességgel átfogja az időt és a teret.

A Korán ájái egyértelműen kijelentik, hogy az idő egy benyomás. Ennek főleg a Korán történeteiben lehetünk tanúi. A Korán említést tesz például egy hívő csoportról, a barlang népéről, amelyre Isten több, mint háromszáz éven át tartó mély álmot bocsátott. Amikor aztán később felébredtek, ezek az emberek azt hitték, hogy nagyon kevés ideig időztek álmukban, hozzávetőlegesen sem tudták megmondani, mennyi ideig aludtak:

"És a barlangban lepecsételtük a fülüket számos évre (mély álmot bocsátottunk rájuk). Aztán felébresztettük őket, hogy megtudjuk, a két csoport közül melyik számolja ki jobban, mennyit időzött." (Korán, 18:11-12)

És akképpen keltettük őket életre (ébresztettük fel őket), hogy kérdezősködhessenek egymás között. Egyik közülük azt mondta: "Mennyi ideig időztetek?" Azt mondták: "Egy napot, vagy még annyit sem (néhány órát) időztünk." Azt mondták: "A ti Uratok a legjobb tudója annak, mennyit időztetek." (Korán, 18:19)

Az alábbi ája egy olyan eseményt mesél el, amely szintén annak fontos bizonyítéka, hogy az idő egy pszichológiai benyomás.

"Vagy nem láttad-e azt, aki elhaladt egy város mellett, amely romokban hevert, s azt mondta: 'Hogy éleszthetné ezt föl Allah, miután kihalt?' Allah pedig halált bocsátott reá száz esztendőre. Azután föltámasztotta őt. És azt mondta: 'Mennyit időztél?' Ő azt mondta: 'Egy napot, vagy még annyit sem időztem.' (Allah pedig azt mondta neki:) Nem, száz esztendeig időztél. Nézz ételedre és italodra, (a száz esztendő ellenére) nem romlott meg. És nézz a szamaradra. (Azért tettük ezt), hogy intő jel légy az emberek számára. Nézz a csontokra, hogyan gyűjtjük össze azokat, majd felruházzuk őket hússal. Miután (mindez) nyilvánvalóvá vált előtte, azt mondta: '(Most már) tudom, hogy Allah mindenek fölött hatalmas.'" (Korán, 2:259)

Látjuk, hogy az ája egyértelműen kiemeli: Isten, Aki az időt teremtette, független attól. Az ember viszont attól az időtől függ, amelyet Isten az ő számára kijelölt. Amint arra az ája is utal, az ember még ahhoz is gyenge, hogy megállapítsa, mennyit aludt. Ebben a helyzetben (a materialisták torz gondolatmenetéhez hasonlóan) teljesen felfoghatatlan  dolog azt állítani, hogy az idő abszolút.

1. François Jacob, Mümkünlerin Oyunu, Kesit Yayinlari, 1996, s. 111. 
2. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, Varlik Yayinlari, 1980, ss. 52-53. 
3. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, s. 17.
4. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, s. 58. 
5. Paul Strathern, Einstein ve Görelilik Kurami, Gendaş Yayinlari, 1997, s. 57

Az elrendelés

Az idő relativitása egy rendkívül fontos igazságot tár elénk: a relativitás olyannyira változó, hogy az az időszakasz, ami nekünk több milliárd évnek tűnik, egy másik dimenzióban lehet, hogy csak egyetlen másodpercig tart. Sőt, az is lehet, hogy az Univerzum elejétől a végéig terjedő hatalmas időintervallum egy másik dimenzióban nem is egy másodperc, hanem csupán egyetlen "pillanat".

És itt van az Elrendelés lényege, amit az emberek többsége nem képes pontosan megérteni, a materialisták pedig nem is fogják fel, illetve teljességgel elutasítják azt. Az Elrendelés azt jelenti, hogy Isten tudásával átfogja a múlt és a jövő összes eseményét. Az emberek jelentős hányada pedig azt kérdezi, Isten honnan tudja azokat a dolgokat, amik még nem történtek meg, és nem képesek megérteni az Elrendelés igazságát. Jóllehet a "meg nem élt események" csupán általunk meg nem élt események. Isten viszont nem függ az időtől és a tértől, hiszen Ő Maga az, Aki megteremtette ezeket. Vagyis Isten számára a múlt, a jövő és ez a pillanat mind egyetlen, és mind megtörtént már.

Lincoln Barnett, Az Univerzum és Einstein című könyvében megemlíti, hogyan utal erre az igazságra az általános relativitáselmélet. Barnett szerint az élőlényeket csakis egy "minden magasztosságával kozmikus értelem" képes minden értelemben felfogni. 213 A Barnett által "kozmikus értelemnek" nevezett Erő az egész Univerzum Birtokosának, Istennek a tudása és értelme. Ahogyan mi egy listát elejével, közepével, végével és minden egyes pontjával együtt képesek vagyunk egyetlen pillanat alatt átlátni, Isten is elejétől végéig egyetlen pillanatként látja az időt, amelytől mi függünk. Az emberek pedig csak akkor élik meg az egyes eseményeket, amikor annak eljön az ideje. Akkor majd  tanúi lesznek a sorsuknak,  amit Isten a számukra  teremtett.

Közben fel kell hívnunk a figyelmet annak a torz sors-értelmezésnek sekélyességére is, amely a társadalomban elterjedt. E tévhit szerint, Isten "nagy vonalakban" meghatározta az ember sorsát, amit az ember meg tud változtatni, ha akar. Ha például valaki visszatér a halálból, arra tudatlanul azt mondják "legyőzte a sorsát". Jóllehet a sorsát senki nem tudja megváltoztatni. Aki visszatér a halálból, az azért nem hal meg, mert a Rendelésben ez volt számára megírva. Akik azt mondván "legyőztem a sorsom", félrevezetik saját magukat és azonosulnak ezzel a pszichológiával, azok azért mondják ezt, mert ez is benne van az ő sorsukban.

Hiszen az Elrendelés Isten tudása, és Istennél, Aki minden időt egyazon pillanatban átfog és minden időnek és térnek Ura, minden meg van írva a Rendelésben és minden meg is történt már.

A Korán elbeszélésmódjából is megértjük, hogy Isten számára az idő egy.  Bizonyos eseményekről, melyek számunkra a jövő eseményei, a Korán úgy tudósít, mintha már régesrégen megtörténtek volna.

Megfúvatott a trombita; és azonnal elalélt az, aki az egekben és a földön van, kivétel azok, akiket Allah meg akart óvni ettől. Aztán újra megfúvatott és ők immár fölállva néznek. A föld Ura fényében ragyogott. Előkerült az Írás és előhozattak a próféták és a tanúságtevők és igazságosan tétetett ítélet közöttük. És seregestől vezettettek a Gyehennába azok, akik hitetlenek. És seregestől vezettettek a Paradicsomba azok, akik félték Urukat. (Korán, 39:68-73)

Ebben a témában további áják így hangzanak:

(És) minden lélek előjött azzal, aki hajtja őt és egy tanúval. (Korán, 50 :21)

És kettéhasadt az ég s törékeny lett azon a napon. (Korán, 69 :16)

És kertet és selyem(ruhákat) adott nékik fizetségül. Hátradőlnek kerevetjeiken és nem látnak ott sem (égető) napot sem dermesztő hideget. (Korán, 12-13)

Megmutatták a Poklot annak, aki láthatta. (Korán, 80:36)

Ma már a hívők nevetik ki a hitetleneket. (Korán, 83:34)

A bűnösök meglátták a (Pokol) tüzét és megértették, hogy belé fognak immáron vettetni, nem találtak azonban utat a menekülésre. (Korán, 18:53)

Amint látjuk, ezek az események, melyek számunkra a halál után következnek, a Koránban már megélt és befejeződött eseményekként szerepelnek. Hiszen Isten független attól a relatív idődimenziótól, amelyhez mi kötve vagyunk. Isten minden eseményt időtlenül rendelt el, az emberek ezeket az eseményeket végrehajották és mindennek meg is van már a következménye. Minden kisebb avagy nagyobb esemény Isten tudásával történik meg és fel van jegyezve egy Írásban. Ezt az igazságot az alábbi ájában olvashatjuk:

Nincsen számodra olyan helyzet, és semmi, amit róla a Koránból kiolvasol, és semmi, amibe belemerültök, úgy, hogy ne lennénk tanúi. Nem kerülheti el a te Urad figyelmét egy porszemnyi súlyú dolog sem a földön, sem az égen. És nincsen ennél se kisebb, se nagyobb, ami ne lenne nyilvánvaló Írásban följegyezve. (Korán, 10 :61)

A materialisták aggodalma

Amiről ebben a fejezetben beszéltünk, az anyag igazsága, az időtlenség és a tér hiánya, igencsak egyértelmű tények. Ahogyan azt korábban már kifejtettük, ez egészen bizonyosan nem valami filozófia vagy gondolkodásmód, hanem tudományos eredmények, amiket nem lehet elutasítani. A gyakorlati tényeken kívül a józan észre illetve a logikus bizonyítékokra támaszkodva sincsen más alternatíva ebben a kérdésben: az Univerzum minden alkotóelemével, a benne élő emberekkel és az idővel együtt árnyékkép. Vagyis benyomások összessége.

A materialisták nehezen fogják fel ezt a tényt. Térjünk vissza egy kicsit a materialista Politzer autóbuszos példájához. Politzer a gyakorlatban tudta azt az igazságot, hogy nem függetlenítheti magát a benyomásoktól, ám ezt csak bizonyos eseményekre nézve tartotta elfogadhatónak. Vagyis Politzer szerint az autóbuszos gázolásig az események az agy belsejében jönnek létre, abban a pillanatban azonban, hogy az autóbusz elgázolja a gyalogost, az események hirtelen tárgyi valóságot öltenek. Nyilvánvaló, hogy itt ebben a logikában valami torzulásról van szó. Politzer is beleesett abba a hibába, amibe a materialista Johnson, aki azt mondta: "belerúgok a kőbe, megfájdul a lábam, vagyis a kő létezik": nem tudta felfogni, hogy az ütközés következtében érzett óriási fájdalom is valójában nem más, mint benyomás.

Tudat alatt a legfőbb oka annak, hogy a materialisták nem képesek felfogni ezt az, hogy rettenetesen félnek az igazságtól, amivel szembesülnének. Lincoln Barnett szerint ennek a kérdésnek csupán a "sejtése" is szorongással tölti el a materialista tudósokat. Barnett azt mondja:

Mialatt a filozófusok egy árnyékvilág szintjére hozták a tárgyi valóságot, a tudósok félelemmel és aggódva sejtették meg, hogy az emberi érzékelés korlátolt.2

    Ha egy materialistának azt mondjuk, hogy az anyag és az idő valójában egy-egy benyomás, akkor őt eltölti a félelem. Hiszen a két egyedüli fogalom, amelyhez abszolút létezőként kötődik: az anyag és az idő. Sőt, ezek számára egy-egy imádott bálvánnyá váltak, hiszen azt hiszi, hogy ő maga az anyag és az idő dimenzióiban (evolúció útján) alakult ki.

Ha azonban megsejti, hogy minden egy-egy benyomás: az Univerzum, amelyben azt hiszi, hogy él, a Föld, saját teste, az emberek, a materialista filozófusok, akiknek nézeteivel azonosul, páni félelem fogja el. Minden, amiben bízott, amiben hitt, amitől segítséget remélt eltávolodik tőle és a semmibe vész. Érzi, hogy a legfontosabb dolog majd az Utolsó Napon következik, és érzi azt a kilátástalanságot, amit a következő ája fejez ki : "És azon a napon ők (már) alávetették magukat Allahnak és eltűntek mellőlük (a hamis istenségek), amiket koholtak." (Korán, 16 :87)

Ettől a pillanattól kezdve a materialista megpróbálja elhitetni magával az anyag létét. Saját kútfőből "bizonyítékokat" gyárt: öklét a falba veri, kövekbe rúgdos, ordítozik, kiabál, ám többé már nem menekülhet meg.

A materialisták ezt ki akarják verni saját fejükből, s ugyanígy a többi ember tudatától is el akarják távolítani. Hiszen tudják, hogy ha az anyag természete az emberek tudomására jutna, kiderülne filozófiáik kezdetlegessége és babonás hitviláguk. Nem maradna a Földön olyan hely, ahol nézeteikről beszélhetnének. És azért érzik magukat olyan kellemetlenül ettől a ténytől, amit fent részleteztünk, mert félnek.

Isten hírül adja, hogy az Igazság tagadóinak félelme a Túlvilágon még erősebb lesz. Az Ítélet Napján Isten így szól majd hozzájuk:

És azon a napon, amikor összegyűjtjük őket mind egy szálig, akkor majd azt mondjuk a társítóknak : "Hol vannak azok, akiket ti társaknak véltetek ?" (Korán, 6 :22)

Ezután a hitetlenek tanúi lesznek annak, amint minden, amit Isten mellé társítottak, s amiről az evilágon azt hitték, hogy létezik, eltűnik mellőlük: javaik, gyermekeik, rokonaik. Isten ezt az igazságot a következő ájában tárja elénk : "Nézd meg, hogyan hazudnak önmaguk ellen és hogyan tűnik el mellőlük az, amit koholtak." (Korán, 6 :24)

A hívők győzelme

A tény, miszerint az anyag és az idő egy-egy benyomás, a materialistákat megrémíti, a hívőkre azonban teljesen ellentétes hatást gyakorol. Nagy öröm tölti el a hívő emberek szívét, amikor megértik az anyag mögötti titkot. Mert ez az igazság mindenféle dolog kulcsa. Amint ez a zár megnyílik, minden titok feltárul. Az ember pedig könnyen felfog egy sor olyan a dolgot, amit azelőtt esetleg nehezebben értett meg.

Érthetővé válnak olyan fogalmak, mint halál, Paradicsom, Pokol, Túlvilág, dimenzióváltás. És könnyű lesz válaszolni olyan fontos kérdésekre, mint: "Hol van Isten?", "Mi volt Isten előtt?", "Istent ki teremtette?", "Mennyi ideig tart a sírbeli élet?", "Hol van a Paradicsom és hol van a Pokol?", "Létezik-e most a Paradicsom és a Pokol?". És az ember megérti, Isten milyen rendszer alapján teremtette meg az Univerzumot a semmiből. Sőt olyannyira megérti, hogy feleslegessé válnak olyan kérdések, mint a "mikor?" és a "hol?". Hiszen nem marad sem idő, sem tér. Ha az ember megérti, hogy nincsen tér, azt is megérti, hogy a Paradicsom, a Pokol illetve az evilág tulajdonképpen mind egyazon helyen van. Ha pedig az ember felfogja az időtlenséget, észreveszi, hogy minden egyetlen pillanatban létezik. Semmire nem vár, az idő nem telik, hiszen már minden megtörtént.

Ha ez a titok megnyílik előtte, a hívő számára az evilág elkezd a Paradicsomra hasonlítani. Minden, ami feszélyezte, mindenféle anyagi természetű aggodalom, képzelgés és félelem eltűnik. Az ember megérti, hogy az egész Univerzumnak egyetlen Uralkodója van, hogy ez az Uralkodó az egész anyagi világot úgy alakítja, ahogyan akarja és megérti, hogy az egyetlen dolog, amit tennie kell az, hogy Hozzá fordul. Immáron Istennek vetette alá magát "mindenféle kötöttségtől megszabadulva". (Korán, 3:35)

Ezt a titkot megérteni az evilág legnagyobb győzelme.

Ezzel a titokkal együtt fény derül egy nagyon fontos igazságra, amit szintén a Korán említ, vagyis arról, hogy Isten "közelebb" van az emberhez, "mint a nyaki ütőere" (Korán, 50:16). Mint tudjuk, az ütőér az ember testén belül található. Az emberhez közelebbi távolság, mint saját belseje, nincsen. Ezt a helyzetet a tér nélküliség igazságával könnyen meg tudjuk magyarázni. A fenti ája is sokkal inkább érthető, ha ennek a titoknak a birtokában vagyunk.

Íme, ez az igazság. Tudnunk kell, hogy egyetlen ember számára sincsen más barát és segítő, csakis Isten. Istenen kívül semmi sem abszolút. Ő az Egyetlen Abszolút Létező, Akinél menedéket vehetünk, Akitől segítséget kérhetünk és Akitől segítséget remélhetünk. És bárhová fordulunk is, Isten Arca ott van.

1. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, Varlik Yayinlari, 1980, s. 84 
2. Lincoln Barnett, Evren ve Einstein, Varlik Yayinlari, 1980, s. 17-18

Harun Yahya Az Evolúciós című könyvét elolvashatja online, megoszthatja a Facebookon, a Twitteren vagy más hasonló közösségi portálokon, letöltheti számítógépére, szerzői jog megfizetése nélkül felhasználhatja szakdolgozatához, a honlapján vagy a blogján, másolhatja, sokszorosíthatja, szabadon terjesztheti, amennyiben a honlapot és a szerzőt forrásként feltünteti.
A honlapról | Beállítás kezdőlapként | Hozzáadás a kedvencekhez | RSS Feed
A honlapon talaláható összes dokumentum szerzői jog megfizetése nélkül másolható, nyomtatható és sokszorosítható, amennyiben a honlapot forrásként tüntetik fel.
(c) All publication rights of the personal photos of Mr. Adnan Oktar that are present in our website and in all other Harun Yahya works belong to Global Publication Ltd. Co. They cannot be used or published without prior consent even if used partially.
© 1994 Harun Yahya. www.harunyahya.com
page_top