Az Evolúciós

KÖNYV LETÖLTÉS

Download (DOC)
Download (PDF)
Hozzászólás

A KÖNYV FEJEZETEI

< <
21 / total: 23

A Teremtés Igazsága

Könyvünk előző fejezeteiben azt vizsgáltuk, hogy a tudományos tényekkel teljes mértékben ellenkező evolúciós elmélet, amely azt állítja, hogy az élővilág nem teremtés eredménye, mitől is olyan ostobaság. Láttuk, hogy a modern tudomány, az őslénytan (paleontológia), a biokémia, az anatómia és hasonló tudományágak mind egy igen fontos tényt tártak fel előttünk. Ez pedig nem más, mint hogy minden élőt Isten teremtett.

Mellesleg ahhoz, hogy észrevegyük ezt az igazságot, egyáltalán nincs szükség biokémiai laboratóriumok vagy geológiai ásatások bonyolult eredményeire. Az ember akármelyik élőlényt veszi jobban szemügyre, egy rendkívüli értelem tükröződését látja rajta. Egy bogár vagy a tenger sötétjében élő kicsiny hal teste olyan fokú technológia és tervezés példája, amilyet az ember soha nem tud utolérni. Néhány élőlény, amelynek még agya sincsen, tökéletesen végrehajt olyan bonyolult feladatokat, amelyre még az ember sem képes.

Ez a mindent átfogó értelem és tervezettség természetesen a Magasztos Teremtőnek, Istennek a létét bizonyítja, aki Ura az egész természetnek. Isten minden élőt páratlan tulajdonságokkal teremtett, ezáltal mutatja meg az embernek Saját létezésének és erejének nyilvánvaló bizonyítékait. A következő oldalakon csak néhányat vizsgálunk meg a természet sokmillió teremtett bizonyítékából.

A méhek és az építészet csodái: a kaptárok

Mint tudjuk, a méhek sokkal több mézet termelnek, mint amennyire szükségük van, s ezt kaptárokban raktározzák. Azt is mindenki tudja, hogy ezek a kaptárok hatszögletűek. De vajon gondolt-e Ön arra, miért pont hatszögletűek ezek a kaptárok, miért nem nyolc vagy ötszögletű geometriai formában építették meg őket?

A matematikusok, akik ezt a kérdést kutatták, érdekes eredményre jutottak. "A maximális helykihasználás szempontjából a legmegfelelőbb forma a hatszög." A hatszög alakú cellához kell a legkevesebb méhviasz, miközben a cella a lehető legtöbb mézet raktározza. Vagyis a méh a lehető legjobb formát használja.

A kaptár építésének folyamata is felettébb meglepő. A méhek két-három különböző helyről kezdik el a kaptár felépítését és ugyanakkor két-három sorban készítik a kaptárt. Vagyis egy csapat méh különböző pontokról indulva ugyanolyan méretű hatszögeket készít, ezek egymáshoz illesztésével készíti el a kaptárt. Végül középen mindnyájan találkoznak. A hatszögek illeszkedési pontjai olyannyira mesteri kiképzésűek, hogy senki sem mondaná meg, hogy ezek későbbi hozzátoldások.

Természetesen el kell fogadnunk, hogy a méhek páratlan munkája mögött egy felsőbbrendű erő rejlik, amely ezeket az élőlényeket irányítja. Az evolucionisták megpróbálják ezt az "ösztön" fogalmával elintézni, illetve azt mondják, hogy ez a tulajdonság jellemző a méhekre. Pedig ha van egy erő, amely minden méh felett uralkodik és lehetővé teszi, hogy egymásról nem tudó méhek együtt munkálkodjanak, az azt jelenti, hogy van egy felsőbbrendű Értelem, Aki uralkodik ezeken az apró élőlényeken.

Vagyis, még világosabban szólva, Isten, Aki ezeket a piciny lényeket megteremtette, "sugallja" nekik, mit kell tenniük. Ezt a tényt 14 évszázaddal ezelőtt a Korán így közölte az emberekkel:

És a te Urad sugallatot adott a méhnek: "Keríts magadnak lakhelyet a hegyeken és a fákon s azon, amit (az emberek) emelnek (maguknak). Aztán egyél mindenfajta gyümölcsből és járd a te Urad könnyen járható útjait!" A (méh) gyomrából különböző fajta ital származik, amely az emberek gyógyulásáraszolgál. Bizony jel van ebben azok számára, akik elgondolkodnak.(Korán, 16:68-69)

Meghökkentő mérnökök: a termeszek

Senki sem haladhat el egy termeszkolónia építménye mellett anélkül, hogy rá ne csodálkozna. A termeszvárak ugyanis olyan építészeti csodák, amelyek akár 5-6 méter magasságot is elérnek. Egy ilyen boly belsejében bonyolult rendszerek találhatóak, melyek a testfelépítésükből adódóan napfényre semmiképpen nem jutható termeszek minden szükségletét kielégítik. Egy ilyen bolyban szellőzőrendszer, csatornák, lárvaszobák, átjárók, különleges gombatermelő kertek, biztonsági kijáratok, meleg illetve hideg időben használatos szobák, egyszóval minden van. Ami pedig a legmeglepőbb része a dolognak az az, hogy a termeszek, amelyek ezeket a páratlan fészkeket felépítik, vakok.1

Ennek ellenére látjuk, hogy a termeszek képesek egy olyan építészeti remeket létrehozni, amely saját méretüknek csaknem a 300-szorosa.

És van a termeszeknek még egy rendkívül meglepő tulajdonságuk: ha középen kettéválasztunk egy épülésének kezdeti fázisában lévő termeszbolyt, majd egy idő után a két fészket egyesítjük, azt látjuk, hogy minden átjáró, csatorna és út illeszkedik egymáshoz. Mintha a termeszeket nem is választották volna el egymástól. Úgy végzi mindegyikük a rá eső feladatot, mintha valaki egy központi helyről utasítaná őket.

A harkályok

Mindenki tudja, hogy a harkályok úgy készítik fészküket, hogy csőrükkel vájják ki a fa oldalát. Arra azonban senki sem gondol, hogy miközben ezek az állatok fejükkel ilyen keményet ütnek a fára, hogyhogy nem kapnak agyvérzést. Mert az, amit a harkály csinál, hasonló ahhoz, mintha az ember a fejével akarna beverni egy szöget a falba. Ha az ember megpróbálna csak hasonlót, bizony előbb agyrázkódást majd agyvérzést kapna. Jóllehet a harkály 2,10 és 2,69 másodpercnyi időtartam között 38-43 csapást mér a kemény fára úgy, hogy közben semmi baja nem lesz.

Ez azért van, mert a harkályok fejének szerkezete úgy lett teremtve, hogy ezt a feladatot el tudja látni. A harkály koponyája az ütés erejét csökkentő és nedvszívó tulajdonságú "felfüggesztő" rendszerrel bír. A koponyáját alkotó csontok között sajátos, lassító szövetek találhatók, melyek csökkentik az ütés erejét.2

A denevérek akusztikus rendszer

A denevérek koromsötétben könnyedén repülnek és ehhez egy nagyon különleges tájékozódó rendszerrel rendelkeznek. Ezt a rendszert mi emberek "akusztikus" rendszernek hívjuk, ami azt jelenti, hogy hanghullámok visszaverődése alapján történik a tárgyak körvonalainak megállapítása.

Egy fiatal ember a másodpercenként 20.000 rezgésből álló hangfrekvenciát nehezen érzékeli. Jóllehet a denevér, mely ezzel a különlegesen megtervezett "akusztikus rendszerrel" repül, másodpercenként 50-200.000 rezgésszámú hangok alapján tájékozódik. Ezeket a hangokat percenként 20-30 alkalommal bocsátja ki a környezetébe. A visszaverődő jelzések olyannyira erősek, hogy a denevér nem csak a vele szemben lévő akadály pozícióját állapítja meg a hangok segítségével, hanem ugyanakkor a nagy sebességgel repülő zsákmány helyzetét is meg tudja határozni.3

A bálnák

Az emlős állatok kénytelenek folyamatosan lélegezni, így a víz nem éppen ideális környezet a számukra. A bálna azonban, amely tengeri emlős állat, a többi szárazföldi emlőshöz képest egy igen hatékony légzőrendszerrel oldja meg ezt a problémát. A bálna egyetlen kilégzés alkalmával a levegő 90%-át kiüríti tüdejéből. Ezáltal meglehetősen hosszú időközönként van szüksége levegővételre. Ugyanakkor izmai között egy "myoglobin" nevű elég magas koncentrációjú anyag található, amely lehetővé teszi számára az oxigén elraktározását. Ennek a rendszernek a segítségével a gin-back bálnafaj például 500 méterre tud lemerülni a tengerbe és lélegzetvétel nélkül 40 percig képes úszni. 185  A bálna "orrlyukai" pedig, a szárazföldi emlősökkel ellentétben, a hátán találhatóak, hogy nyugodtan tudjon lélegezni.

A szúnyogban rejlő tervezettség

A szúnyogot olyan élőlényként ismerjük, amely mindig repül. Pedig a szúnyog a víz alatt tölti kifejlődésének fázisait és úgy kerül ki a vízből, hogy tökéletes "tervezettsége" folytán rendelkezik mindazokkal a szervekkel, amelyek külvilági életéhez szükségesek.

A szúnyog speciális érzékelő rendszereivel kezdi meg repülését, amelyekkel zsákmányának helyzetét megállapítja. Vagyis olyan, mint egy hő, gáz, nedvesség és illatanyag érzékelő detektorokkal felszerelt harci repülőgép. Sőt, különleges "hőlátása" van, amellyel koromsötétben is megtalálja áldozatát.

A szúnyog "vérszívó" technikája pedig olyan bonyolult rendszer, hogy eláll tőle az ember lélegzete. Hat késből álló vágó rendszerével a szúnyog, minha csak egy fűrészt használna, kilyukasztja a bőrt. Miközben vág, egy folyadékot enged a sebre, mely elzsibbasztja a szöveteket, így az ember nincs is tudatában annak, hogy szívják a vérét. Ugyanakkor ez a folyadék meggátolja, hogy a vér megalvadjon, és biztosítja a szívó munkálat folytonosságát.

Ha ezek bármelyike hiányozna, a szúnyog nem tudna vérrel táplálkozni és nem tudná fenntartani saját faját. E rendkívüli tervezettség folytán ez az apró élőlény már önmagában is a teremtés nyilvánvaló bizonyítéka. A szúnyog olyan példaként szerepel a Koránban, amely Isten létezését bizonyítja azok számára, akik élnek az eszükkel. ( Korán, 2:26) Egy másik ájában pedig így szól Isten az emberekhez:

Ó emberek, példabeszéd hangzik el, hallgassatok hát rá. Akikhez Allah helyett fohászkodtok, azok bizony még egy legyet sem tudnak teremteni, még akkor sem, ha (mindannyian) összefognának erre. Ha pedig a légy valamitől megfosztja őket, nem tudják azt visszaszerezni tőle. Gyenge az, aki kér, és az is, amit kér. ( Korán, 22:73)

Éles szemű ragadozó madarak

A ragadozó madarak szeme kitűnően lát távolra. Ennek köszönhetően nagyon pontosan ki tudják számítani zsákmányuk távolságot, amikor támadnak. Hatalmas szemeik egy milliónál is több látósejtből épülnek fel.

Egy többezer méter magasan repülő sas szeme olyan éles, hogy ekkora távolságról is minden részletével átfésüli a földfelszínt. A fejlett harci repülőgépekhez hasonlóan, melyek több ezer méterről képesek meghatározni célpontjukat, a sasok is a legkisebb mozdulatot, a legkisebb színárnyalat változást is érzékelik és képesek zsákmányukat megcélozni. A sas szeme háromszáz fokos szögben lát, illetve hat-hétszeres méretre nagyítja fel a kívánt képet. Miközben 4500 méteres magasságban repül, harmincezer hektárnyi területet tud szemmel tartani. 1500 méter magasból is könnyedén észrevesz egy mezőn rejtőzködő nyulat. Teljesen nyilvánvaló, hogy a sas rendkívüli szemfelépítése kifejezetten az ő számára lett teremtve.

Téli álmot alvó állatok

Ha a téli álmot alvó állatok testhőmérséklete ugyanakkorára csökken, mint amilyen a levegő hőmérséklete, az nem befolyásolja életfunkcióikat. Vajon ezt hogyan csinálják?

Az emlősök melegvérűek. Vagyis normál körülmények között testhőmérsékletük mindig állandó, testük természetes hőfokszabályozója folyamatosan biztosítja számukra ezt a hőmérsékletet. A téli álom alatt viszont a kisebb testű emlősök, például a mókuspatkány normál 40 fokos testhőmérséklete valamivel fagypont fölé süllyed, mintha egy kulcsot elfordítva szabályozták volna. Testük anyagcseréje meglehetősen lelassul. Az állat lélegzete és szívverése lelassul. Szívverése, mely normál esetben percenként 300, percenként 7-10-re esik vissza. A test megszokott reflexei leállnak, az agyfunkciók pedig olyannyira lelassulnak, hogy szinte nem is lehet észrevenni, hogy az állat életben van. A mozdulatlanságnak többek között az az egyik veszélye, hogy a zord körülmények között a szövetek elfagynak és jégkristályok pusztítják el őket. A téli álmot alvó állatok azonban sajátos tulajdonsággal lettek felruházva, melynek köszönhetően védve vannak ettől a veszélytől. Testnedveiket a magas molekulatömegű kémiai anyagok tartják fenn. Ezáltal fagypontjuk még jobban leesik és ez megelőzi az állat károsodását.1

A pók hálójai

dinopis nevű póknak tökéletes vadásztechnikája van. Ez a pókfajta ahelyett, hogy stabil hálót szőve abban várná zsákmányát, kicsi, ám rendkívül kimagasló tulajdonságokkal rendelkező hálót készít, melyet áldozatára dob. Ezután a zsákmányt jól belegöngyöli hálójába. Az áldozatul esett rovar immáron semmit sem tehet. A háló olyannyira tökéletes csapda, hogy a rovar, vergődése során, még inkább belétekeredik. A pók, hogy tartósítsa táplálékát, újabb hálót sző zsákmányára, ezzel mintegy "becsomagolja" őt. 

De vajon hogyan tud a pók elkészíteni egy mechanikai tervezés és kémiai felépítés szempontjából is ilyen tökéletes hálót? Képtelenség, hogy a pók ezt véletlenül tanulta volna meg, ahogyan az evolucionisták állítják. A póknak nincsen tanulási, memorizálási képessége, sőt, agya sincsen, amellyel ezt megtehetné. Kétségtelen, hogy ezt a képességet Teremtője, a végtelen erő Birtokosa, Isten adja a póknak.

A pókok hálói fontos csodákat rejtenek. A pók hálójának fonala egy ezredmilliméternél is vékonyabb, és ötször olyan erős, mint egy ugyanilyen vastagságú acélhúr. A másik tulajdonsága ennek a fonalnak az, hogy rendkívül könnyű. Ez a Földet körbeérő fonal mindössze 320 gramm súlyú.*

Az acél egyike az ember által sajátosan az ipari létesítményekben gyártott legerősebb anyagoknak. Egy pók azonban ennél sokkal erősebb fonalat képes előállítani saját testében. Az ember, az acél készítésekor évszázadok tudásanyagát és technológiáját használja fel, eközben a pók milyen tudásanyagot és milyen technológiát hasznosít hálója megszövéséhez? Láthatjuk, hogy az ember birtokában lévő összes technológiai és technikai lehetőség igencsak elmaradott a pókhoz képest.


(*) "Structure and Properties of Spider Silk", Endeavour, Ocak 1986, sayi 10, s. 42.

Elektromos halaK

Néhány halfaj, így például az elektromos angolna (sajgatóhal) illetve az elektromos rája, testük elekromosságát használja fel arra, hogy megvédje magát ellenségeiktől, illetve elejtse zsákmányait. Minden élőlény teste - így az emberé is - rejt némi elekromosságot. Csakhogy az ember nem tudja irányítani ezt és nem képes ellenőrzése alá vonva saját hasznára fordítani. Az említett halak azonban, testükben akár 500-600 voltos elektromos áramot is hordoznak, amit képesek felhasználni ellenségeikkel szemben, miközben ez az elektromosság számukra nem ártalmas.

Az energiát, amit védekezésük alkalmával elhasználtak, egy idő után, mintha csak feltölthető elemek lennének, megint visszanyerik és újra használható elekromos energia alakul ki bennük. A halak, kicsiny testük elektromosságát nem csak védekezésre használják. Az elektromosság a sötét vizekben való tájékozódást is segíti, lehetővé teszi, hogy a hal megérezze a tárgyakat, anélkül, hogy látná őket. A hal, teste elektromosságának felhasználásával, jeleket képes leadni. Ezek az elektronikus jelek beleütköznek a kemény tárgyakba, ugyanakkor pedig megváltozva verődnek vissza. Ezek a változások informálják a halat a tárgyról. Ily módon meg tudja állapítani a tárgy távolságát illetve nagyságát.2

Sajátos elfagyás

Különleges biológiai felépítése van egy lefagyasztott békának. Nem ad semmilyen életjelet. Szívverése, légzése és vérkeringése teljességgel leáll. Ha azonban ezt a békát kiolvasztjuk, az visszanyeri eredeti állapotát, mintha csak álmából ébredne.

Egy lefagyasztott élőlény számos halálos veszélynek van kitéve. A békára azonban ezek egyike sem jellemző. Alapvető tulajdonsága ugyanis, hogy ebben a helyzetben nagy mennyiségű glükózt (szőlőcukrot) képes termelni. Akár egy cukorbetegnek, a békának a vércukorszintje is nagyon magas értékig emelkedik. Megfigyelték, hogy ez az érték időnként eléri az 550 milimol/litert. (Normál esetben ez az érték a békáknál 1-5, az embernéll pedig 4-5 mmol/liter.) Ez a rendkívüli glükózkoncentrátum egyébként komoly problémákat okozna.

Egy lefagyasztott béka testében ez a nagy mennyiségű glükóz megelőzi a sejtek vízvisszahúzódását és megakadályozza az összezsugorodást. A béka sejtjeinek fala meglehetősen áteresztő a glükózzal szemben, ezáltal az könnyen belép a sejtekbe. Ez lecsökkenti a fagyási hőmérsékletet, ezáltal az állat testében lévő folyadék igen kis része fagy el a hidegben. A kutatók azt is felfedezték, hogy a glükóz a fagyott sejteket is képes táplálni. Amellett, hogy a test természetes fűtőanyaga, számos anyagcsere folyamatot is leállít, mint például a karbamid-szintézis, ezáltal a sejt különféle táplálékforrásai nem fogynak ki egykönnyen.

Vajon hogyan keletkezik a békában hirtelen ilyen mennyiségű szőlőcukor? A válasz érdekes: az élőlény testében egy speciális rendszer található, amely ezért a folyamatért felelős. Amint a bőr felületén megmutatkozik a jég, egy üzenet továbbítódik a májhoz és máris megindul az ott fellelhető glukagon egy részének glükózzá alakítása. Azt még ma sem tudjuk, hogyan jut el ez az üzenet a májhoz. E jel leadása után 5 perccel a vércukorszint hirtelen megemelkedik.Természetesen az, hogy ennek az állatnak a felépítése éppen a szükséges pillanatban változtatja meg az állat anyagcseréjét és minden szükségletét, csakis egy felsőbbrendű értelem és tudás Birtokosának, a Teremtő tökéletes tervezésének eredménye.

Az állatok leleményessége: az álcázás

Az egyik tulajdonság, amellyel az állatok az életüket fenntarthatják, a rejtőzködés művészete, vagyis az "álcázás". Az állatoknak két okból van szükségük arra, hogy álcázzák magukat: az egyik a vadászat, a másik a vadásztól való menekülés. A legfontosabb, ami az álcázást más módszerektől megkülönbözteti az, hogy rendkívül okos, ügyes, esztétikus és harmonikus. Az állatok álcázó technikája rendkívül bámulatos. Szinte lehetetlenség észrevenni egy fakéreghez simuló bogarat vagy egy élőlényt, amely egy levél alatt rejtőzött el. A növények nedvével táplálkozó levéltetvek például a növény szárán tüskének álcázzák magukat, s így  szívják magukba az éltető folyadékot. Ezt a taktikát a legnagyobb ellenségnek számító madarak megtévesztésére használják, amelyek viszont nem szállnak rá erre a tüskés növényre.

 

Balra egy hernyót, amelynek törzse pontosan a levél közepén helyezkedik, hogy ne lehessen észrevenni, jobbra pedig egy levelek közt rejtőzködő kígyót figyelhetünk meg.
 
 
 

Az albatroszok

A költöző madarak különféle "repülési technikákat" alkalmazva a legminimálisabbra csökkentik az általuk felhasznált energiát. Az egyik iyen repülési technika az albatrosz esetén figyelhető meg. Ezek a madarak életük 92%-át a tengeren töltik. Szárnyuk fesztávolsága eléri a 3,5 métert. Az albatroszok legjellegzetesebb tulajdonsága repülési stílusuk: szárnycsapás nélkül órákig képesek szállni. Feszesen kitárják szárnyaikat és a szél felhasználásával lebegnek a levegőben.

Nem kis erőkifejés szükségeltetik ahhoz, hogy egy madár 3 és fél méteres szárnyait feszesen tudja tartani. Az albatroszok azonban órákig képesek ebben a pozícióban maradni. Ez annak köszönhető, hogy jellegzetes anatómiai felépítéssel születtek. Repülés közben az albatrosz szárnya egyfajta akadály alá kerül. Emiatt egyáltalán nem tud izomerőt kifejteni. A szárnyakat csak az izomrétegek tartják meg, ami repülés közben nagy könnyebbséget jelent. Így a repülés közben a felhasznált energia is csökken. Az albatrosz ugyanis nem pazarol energiát, hiszen nem verdes és nem fejt ki erőt ahhoz, hogy szárnyait kiterjesztve tartsa. A szél hasznosítása órákon át, korlátlan energiaforrást jelent a számára. Például egy 10 kilós albatrosz napi 1000 km megtétele után is csak 1%-ot veszít testsúlyából. Ez nagyon kevés. Az emberek, az albatrosz kecses repülési technikáját utánozták, amikor elkészítették a vitorlázó repülőgépeket.1

Eltérő látószervek

Számos tengeri élőlény számára a vadászat illetve a védekezés szempontjából elengedhetetlen fontosságú a látás. A tengeri élőlények  számára teremtett szem a legjobban alkalmazkodik a tengerfenéki élethez.

30 méterrel a víz alatt a látási viszonyok korlátozottak. Azoknak az állatoknak a látószervei azonban, akik itt élnek, ezen körülményeknek megfelelően teremtettek.

A tengeri élőlényeknek, a szárazföldiekkel ellentétben, gömb alakú szemlencséjük van, megfelelően a sűrű közegbeli szükségleteknek. A szárazföldi állatok széles ellipszis alakú szemeihez képest ez a gömbforma sokkal alkalmasabb a tengerben való tájékozódáshoz, sokkal jobban ki lehet velük venni a közeli dolgokat/*. Ha pedig az állat egy távolabbi pontra akar fókuszálni, az egész lencserendszer a szem belsejében lévő speciális izomapparátus segítségével hátrahúzódik.

Egy másik oka is van annak, hogy a halak szeme gömb alakú, ez pedig a fény megtörése a vízben. A halak szeme olyan folyadékkal van tele, amely szinte azonos sűrűségű a vízzel, ezért a külső látvány nem törik meg a szemükön. Ennek következtében a szemlencse a külső tárgy képét teljesen a retinára vetíti, a hal pedig, ellentétben az emberrel, a vízben rendkívül élesen lát.

Néhány állatnak, ilyen például a polip, a mélytengeri gyér fényviszonyok kompenzálása miatt meglehetősen nagy szemük van. A nagyobb szemű halak 300 méteres mélységben kénytelenek környezetük organizmusainak villogását elcsípni. És különösen érzékenynek kell lenniük a vízbe behatoló gyér kék fénnyel szemben. Ezért szemük retinájában bőséggel megtalálható az a sejt, amely a kéket érzékeli.

Minden élőlény szükségleteinek megfelelő, sajátos látószervvel rendelkezik, ez pedig azt bizonyítja, hogy ezeket a szerveket egy végtelen tudással és erővel bíró Teremtő hozta létre, éppen abban a formában, amilyennek lennie kell.

Költözési kényszer

A Csendes Óceánban élő lazacokra jellemző, hogy szaporodás idején visszatérnek ahhoz a folyóhoz, ahol ők maguk a tojásból kibújtak. Ezek az élőlények, amelyek életük jelentős részét a tengerben töltik, szaporodáskor visszatérnek az édesvizekbe.

Nyár elején, amikor útnak indulnak, a lazacok színe élénkpiros. Az utazás végére azonban feketévé változnak. A költözés megkezdésekor a lazacok kiúsznak a part közelébe és igyekeznek eljutni a folyókhoz. Akadályt nem ismerve próbálnak oda visszajutni, ahol születtek. Ha kell, a folyó sodrásával szemben úsznak, átvergődnek vízeséseken és töltéseken, míg végül elérnek arra a helyre, ahol napvilágot láttak. 3.500-4.000 km-t is megtesznek. Útjuk végére érve a nőstényekben peték, a hímekben pedig hímivarsejtek termelődnek. A nőstény lazac, miután elérkezett oda, ahol a tojásból kikelt, 3-5.000 tojást rak le, a hímek pedig megtermékenyítik őket. Mind a költözés, mind a tojásrakás nagyon megviseli ezeket a halakat. A tojásrakó nőstények kimerülnek, farokuszonyuk elkopik, bőrük lassan feketére vált. Ugyanez a hímekre is igaz. Kis idő múltán a folyó megtelik elhullott lazacokkal. A tojásokból azonban új lazacgeneráció bújik elő, amely ugyanezt  utat fogja  megtenni.

Hogy a lazacoknak hogyan sikerül megtenniük ezt az utat, hogyan jutnak el a tengerhez, miután kikeltek a tojásból, milyen módon lelik meg a helyes utat, ezek még válaszra váró kérdések. Sokféle feltételezés született, biztosat azonban még nem tudunk. Mi az az erő, amely lehetővé teszi, hogy a lazacok több ezer kilómétert megtegyenek a visszatérésért, és amely a teljesen ismeretlen felé irányítja őket? Nyilvánvaló, hogy van egy felsőbbrendű Erő, Aki uralja mindegyiküket, és amely irányítja őket. Ő Isten, a világok Ura.

A tintahal

A tintahal bőre alatt egy "kromotofor" nevű sűrű, rugalmas pigmentzacskó-réteg található. Ezek a pigmentek általában sárgák, vörösek, feketék vagy barnák. Kívülről úgy tűnik, az agy egy ingert kap, melynek hatására a sejtek megduzzadnak és  a megfelelő színárnyalattal borítják be az állat bőrét. Miáltal a tintahal, felöltve a szikla színét, amelyen éppen tartózkodik, tökéletesen tudja álcázni magát. Ennek a bonyolult rendszernek a segítségével a tintahal olyan vízszintes csíkokat is képes "rajzolni" magára, mint amilyen a zebráé.2


Balra egy tintahal, amint felölti a Homokos felszín jellegzetességeit. Jobbra pedig ugyanez a tintahal, amint egy búvár közeledtével ragyogó sárga színt vesz fel a veszéllyel szemben.

A koalák

Az eukaliptusz leveleiben található zsiradék a legtöbb emlősállat számára mérgező. Ez a méreg az eukaliptusz egyfajta kémiai védekező mechanizmusa az ellenséggel szemben. Van azonban egy különleges élőlény, aki hatástalanítja ezt a mechanizmust és a mérgező eukaliptuszlevelekkel táplálkozik. Ez az állat az erszényesek egyike, a koala. A koalák az eukaliptuszfán lapulnak meg, s ugyanakkor azzal táplálkoznak és azzal oltják szomjukat.

A koala, a többi emlősállathoz hasonlóan, nem tudja megemészteni a cellulózt, amit ezek a fák  termelnek. Ez a cellulóz lebontását végző mikroorganiumusoktól függ. Ezeknek a mikroorganizmusoknak leggyakoribb előfordulási helye a vékony- illetve a vastagbél találkozásánál lévő féregnyúlvány, amely a bélrendszer hátsó nyúlványát képezi. A vakbél a koalák emésztőrendszerének legérdekesebb része.  Ez a kis fülke késlelteti a levelek áthaladását,  miközben olyan feladatot lát el, mint egy fermentációs szobácska, amely biztosítja a mikróbák cellulózlebontó tevékenységét. Ezáltal a koala hatástalanítani tudja az eukaliptuszlevelek zsiradékjának mérgét.3

Vadászat álló helyzetből

A dél-afrikai Sundew nevű növény nyálkás szőrök segítségével ejti csapdába a bogarakat. Ennek a növénynek a levelei hosszú vörös szőrökkel vannak tele. A szőrök csúcsát folyadék borítja, mely illatával odacsalogatja a bogarakat. A nedv másik tulajdonsága, hogy nagyon ragad. A bogár, mely az illat felé vette az irányt, fennakad ezeken a ragacsos szőrökön. Egy idő múlva pedig a növény levele ráhajlik a csapdába esett rovarra és emésztőnedvei segítségével a virág kiszívja belőle a számára szükséges fehérjét.4


A képen a Sundew nevű növény látható kinyílt és fokozatosan bezáruló állapotban.

Nincs kétség, hogy egy mozgásképtelen növény ebbéli képessége egy sajátos tervezés nyilvánvaló bizonyítéka. Lehetetlen, hogy egy növény saját tudata és ereje vagy pedig véletlenek segítségével egy ilyen vadásztechnikát fejlesszen ki. Ezáltal az is lehetetlen, hogy az ember ne lássa annak a Teremtőnek a létét és hatalmasságát, Aki ezzel a képességgel a növényt felruházta.

A madártollakban rejlő tervezettség

A madár tollai első ránézésre teljesen összefüggő felépítésűnek tűnnek. Pedig ha figyelmesen megvizsgáljuk, a könnyű, ámde rendkívül erős, vízhatlan tollak igencsak összetett szerkezetűek.

A madaraknak a könnyed repüléshez a lehető legcsekélyebb súlyúnak kell lenni. A tollak ennek megfelelően keratin fehérjéből épülnek fel. A toll szárának mindkét oldalán ágacskák találhatók, minden ágacska 400 apró horgot tartalmaz. E 400 horog mindegyikében 2-2, azaz összesen 800 még kisebb kampó van, amit "horgocskáknak" nevezünk. Egy madárfióka tollában a 800 apró horgocskához a tollak csúcsán további 20-20 aprócska kampó kapcsolódik. Ezek a horgocskák úgy fognak össze két tollat, mintha azok egy összefércelt szövet részei lennének.  Egyetlen tollban megközelítőleg 300 millió apró horog található. Egyetlen madár összes tolla összesen körülbelül 700 milliárd horgot tartalmaz.

A madártollak egymáshoz tapadó, zárt szerkezetű ágacskáinak és horgocskáinak igen fontos szerepe van. A tollaknak szorosan a madárhoz kell tapadniuk és semmilyen mozdulatnál nem szabad leesniük. A horgokból és kampókból álló mechanizmusnak köszönhetően a tollak úgy tapadnak a madárhoz, hogy sem erős szél, sem eső, sem hó nem okozhatja elhullajtásukat.

A madár begyén található tollak illetve a szárny- és farktollak nem egyformák. Míg a nagyobb tollakból felépülő farktollak a kormányzást és a fékezést segítik, addig a szárnytollak úgy vannak kiképezve, hogy a szárnycsapások alkalmával eltávolíthassák a madarat a talajtól illetve növelhessék a felhajtóerőt.

Egy vizen járó élőlény: a baziliszkusz gyík

Nagyon kevés olyan állat létezik, amely képes a vizen járni. Ezen ritka élőlények egyike a Közép-Amerikában honos baziliszkusz gyík. A baziliszkusz hátsó lábának körmei körül olyan "hártyák" találhatók, amelyek lehetővé teszik, hogy az állat a vizen járjon. Ezek, szárazföldi közlekedéskor visszacsukódnak. Ha az állat veszélybe kerül, egy folyó vagy tó felszínén két lábra állva sebesen rohanni kezd. Közben a hátsó lábak "hártyái" kinyílnak, ezáltal bőséges felszín képződik a vízen futáshoz.1

A baziliszkusz eredeti tervezése is Isten tökéletes teremtésének egyértelmű bizonyítéka.

A fotoszintéziz

Abban, hogy a Föld életet adó hely, a legnagyob szerepük kétségtelenül a növényeknek van. A növények, nekünk embereknek tisztítják a beszívott levegőt, szabályozzák bolygónk hőmérsékletét, biztosítják az atmoszferikus gázok egyensúlyát. Az általunk belélegzett oxigént a növények termelik. Táplálékunk jelentős részét szintén a növények teszik ki. Az, hogy a növények emberi táplálékká válhassanak, sejtjeik speciális tervezésének függvénye, akárcsak egyéb funkciók.

A növényi sejt, az ember és az állat sejtjeitől eltérően, közvetlenül hasznosítja a Nap energiáját. A Napból érkező energiát kémiai energiává alakítja és nagyon sajátos módon raktározza el a táplálék számára. Mindezen folyamatok neve: fotoszintézis. Ezt a feladatot egyébként nem az összes sejt végzi, hanem csak a sejten belüli "kloroplaszt", amely a növények zöld színét kölcsönzi. Ezek az apró zöld szervecskék, melyeket csak mikroszkóppal lehet látni, az egyetlen olyan laboratóriumok a Földön, amelyek a napenergiát a szerves anyagok számára raktározni tudják.

A Földön a kloroplaszt által termelt anyag mennyisége 200 millió tonna. Ez a termelés a Föld összes élőlénye számára létfontosságú. A növényekben végbemenő termelés rendkívül bonyolult kémiai folyamatok eredménye. A kloroplaszt belsejében található több ezer "klorofil" színezőanyag (pigment) fényre adott reakciója másodpercenként egy ezrelék, vagyis hihetetlenül gyors. És a klorofilben számos olyan esemény történik még, amit mi nem is tudunk megfigyelni.

A napenergia elektronikus vagy kémiai energiává alakítása olyan eljárás, ami, mint tudjuk, a modern tudománynak csak nemrég sikerült. Ehhez fejlett technológiájú berendezéseket használnak. A szabad szemmel nem látható, apró növényi sejt pedig ezt a feladatot évmilliók óta a legtökéletesebb formában képes végezni.

Ez a tökéletes rendszer még egyszer a Teremtésre emlékeztet bennünket.* A rendkívül bonyolult felépítésű fotoszintézis, Isten által tudatosan tervezett és teremtett rendszer. Ennek a feladatnak a végrehajtásához a növény leveleiben egy mikroszkopikus nagyságú, utánozhatatlan gyár rejtőzik. Ez a tökéletes tervezés egyike a számtalan bizonyítékoknak, mely szerint minden élő Teremtője, a világok Ura, Isten.

 

21 / total 23
Harun Yahya Az Evolúciós című könyvét elolvashatja online, megoszthatja a Facebookon, a Twitteren vagy más hasonló közösségi portálokon, letöltheti számítógépére, szerzői jog megfizetése nélkül felhasználhatja szakdolgozatához, a honlapján vagy a blogján, másolhatja, sokszorosíthatja, szabadon terjesztheti, amennyiben a honlapot és a szerzőt forrásként feltünteti.
A honlapról | Beállítás kezdőlapként | Hozzáadás a kedvencekhez | RSS Feed
A honlapon talaláható összes dokumentum szerzői jog megfizetése nélkül másolható, nyomtatható és sokszorosítható, amennyiben a honlapot forrásként tüntetik fel.
(c) All publication rights of the personal photos of Mr. Adnan Oktar that are present in our website and in all other Harun Yahya works belong to Global Publication Ltd. Co. They cannot be used or published without prior consent even if used partially.
© 1994 Harun Yahya. www.harunyahya.com
page_top